Bűnös

Gabriel az éjszaka közepén meglátogatja a Winchestereket, hogy begyűjtse Castielt, aki épp Deannel van elfoglalva. Ha már arra jár, beugrik Samhez, aki egyáltalán nem számít rá.

Supernatural fic, Sabriel kategória. (Sabriel=Sam+Gabriel)

Hideg szél áramlott be a korhadt falapokkal lezárt ablakon, és végigsimított Sam izzadt, meztelen testén, amire halálos kígyóként csavarodott rá a lenge takaró.

 

Összevonta a szemöldökét, és felnyögött.

Szemei kipattantak, mikor halk kaparászást hallott.

Egyszerű ösztönből két golyót eresztett az öreg ház kifakult, egykor szép kék festékkel lefestett falába, amit csíkokra vágott a beszökő telihold fénye. Tökéletesen megvilágította, hogy állt ott valaki, Sam lelőtt valakit.

-Áú!- kiáltott fel panaszosan az idegen, mire még két golyót kapott.- Sam hagyd már abba, a végén még megsértődöm.

-Trükkös?- hunyorított bele a sötétbe, és sikeresen felfedezte a férfi körvonalait. A tárban még két golyó volt, óvatosan a pisztolyra sandított, és elgondolkozott azon, vajon megkarcolná-e az angyalt, ha lőne még bele egypárat. Valószínűleg nem, ezért visszadugta a párnája alá Dean kedvenc fegyverét, amit kölcsön kapott tőle.

Szinte már hallotta is bátyja szidását, amiért elpazarolt négy felbecsülhetetlen golyót. Dean szeret túlzásokba esni, ha a kedvenc játékairól esik szó, és Dean kedvenc játékszere most is mellette fekszik kint, az Impalában.

-Nem Trükkös, Sam, hanem Gabriel- mondta félvállról az arkangyal, és mosolyogva közelebb lépett hozzá. Szemei megcsillantak a holdfényben. Sam kénytelen volt eltüntetni arcáról az idegesség jeleit.-Gabriel. Tudod, mint az arkangyal, csak sokkal helyesebb.

-Mit akarsz?- kérdezte, aztán arrébb húzódott az ágyon, hogy leülhessen mellé a férfi. Észrevétlen mozdulattal az ölébe gyűrte a takaró egy részét, és megpróbált nyelni, de torka teljesen kiszáradt, szíve pedig egész biztos Gabrielnek énekelt. Sam kellemetlenül érezte magát, hogy ennyire egyszerű, ennyire nyitott könyv ennek a halálos angyalnak. Vele persze megint senki nem foglalkozott.

Gabriel elmosolyodott mire odaért hozzá. Egyik kezével beletúrt Sam nedves hajába, másikkal végigsimított az arcán.

-Eredetileg -kezdte halkan, nagyon halkan beszélt, mintha félne, hogy meghallják őt testvérei a mennyben, vagy ellenségei a pokolban. Samnek jól kellett figyelnie ahhoz, hogy minden szavát megértse.- amiatt a bolond miatt jöttem, hogy haza vigyem- tekintete egy pillanatig elengedte Samet és felpillantott a plafonra, hogy meglássa az otthonát odafent, ahova a vadász talán sosem követheti- de így, hogy jobban belegondolok- Gabriel közelebb hajolt Samhez, hogy édes hangsúllyal a fülébe suttogja:- már nem is kell annyira sietnem.

Az arkangyal terpeszben leült az ölébe, hiába tartott fent neki egy helyet maga mellett. Sam felnyögött, erős karjai Gabriel gyenge emberi porhüvelyének hátára kúsztak. Egyik kezével a feneke alá nyúlt, és egyszerű farmer durva anyagát tapintva simított végig rajta pont olyan gyengéden, ahogy Gabriel nem rég az arcát cirógatta.

-Ajjajj, Sam, te bűnre csábítasz egy arkangyalt - kuncogott bele Gabriel Sam fülébe, és hátrébb hajolt, hogy megcsókolhassa a vadászt.

- És mi lesz érte a büntetésem?- morogta Sam, homlokát az angyalénak döntve nézett a szemébe és várta az ítéletet.

- Hát, hogy sosem enged el.

Sam ujjai alól eltűnt Gabriel ingének anyaga, és a nadrágja. Eltűnt a takaró, és az ajtó, a megviselt ablakokat óvó gerendák és azok rozsdás szögei. Eltűnt minden egészen addig, amíg már csak ők ketten maradtak.