A legszebb emlékem rólad

Egy havas délutánon, valahol Kanadában Gabrielnek játszani támad kedve, ezért megint azt teszi amit ő szeretne. Elviszi Samet egy ismerős, távoli helyre, hogy vele lehessen. A legszebb emlék néha tényleg az, ahol minden tökéletes.
-havas délután. kicsit furcsa így nyár közepén, no sebaj-

Kedves kis Sabriel történet

 Ismét egy névtelen, útszéli motelben állnak meg az öreg Impalával, hogy aludjanak valamennyit. Mindketten nyúzottak és fáradtak, este mégis vadászatra készülnek.

Vastag fehér felhők takarják el előlük az eget, félhomályban él a világ, ezért nehéz meghatározni a napszakot, de ha Sam tippelni szeretne , azt mondaná, dél van. Teljesen kikészült, már csak az tartja benne a lelket, hogy néhány órára kidőlhet, egy kemény, de mostanra már otthonos, patyolatfehér ágyba.

Ebben az évben először szakad a hó.

Nem szitál, nem esik, hanem szakad. Hatalmas kövér pelyhekben és mindent beterít. Bár Dean panaszkodik miatta, látni a szemén, hogy élvezi az egészet. Nagyon.

Sam elmosolyodik, ahogy a bátyjára néz, és elindul előre.

-Hé, Sam! - kiáltja a nevét egy mély, zengő hang mielőtt a  jól célzott hógolyó eltalálja a tarkóját. Kipattannak a szemei, és körbe néz. Az előbb egészen biztos, hogy Deannel volt Kanadában, egy motel előtt. Épp az Imaplát parkolták le, hogy végre aludjanak egyet.

Most egy kertes ház udvarában téblábol, valamiért  térdel és nincs rajta felső de nem fázik. Kopott farmerja teljesen átázott már a hótól, ami nem esik, csupán egy  fehér réteg jelzi a földön, hogy nemrég még látni sem lehetett tőle.

Dean helyett Gabriel arkangyal áll arrébb pár méterrel sálban, kesztyűben és kötött sapkában. 

- Mégis mi ez az egész? - kérdezi, teljesen összezavarodott. Az angyal az égre emeli pillantását, mintha már százszor hallotta volna tőle ezt, és lehajol, hogy újabb hógolyót gyúrjon.

- Karácsony van, Sam! - harsogja lelkes hangon. Sam biztos benne, hogy Isten csak félig teremtette az angyalokat felnőttnek, másik felük megmaradt az apjuk imádatában égő, lázas gyerek- Karácsony!

- És ezért kell nekem a hóban térdelnem félmeztelenül?- vonja fel a szemöldökét elégedetlenül. Gabriel megint valami hülye játékot űz vele, pedig kérte rá, igazán szépen kérte, hogy ne csinálja többet. 

- Természetesen nem - Az arkangyal arca komorrá válik, szemei eltompulnak. Egyszerűen túl gyorsan lett komoly, mintha a játékos álca leolvadt volna róla.- Azért térdelsz, Sam, mert úgy pont kézre esel.

Sam kénytelen  elhinni neki, amit mond, mikor ilyen. Valahogy látszik rajta az idő, a kedves régi Gabrielből arkangyal lesz, aki egy egész sereget vezetett Lucifer ellen. Milyen lehetett akkor?

Megint eltalálja egy hógolyó, ezúttal a fenekét érte a célzás.

-Hol vagyunk?- körülnéz, fel a házra, aminek falai fehérek, és olyan nagyon távol van most tőlük. Nem ismer fel ebből az egészből semmit.

-Kansas - mondja tömören Gabriel, és mellé lép. Vizes kesztyűjével beleborzol a hajába.

Sam támad, gyors, és halálos.

Elkapja Gabriel derekát, nem kell hozzá nagy erőfeszítés, és az angyal alatta köt ki a hóban. Ráül a csípőjére, így leszögezi a földhöz. Tudja jól, hogy Gabrielnek elég lenne egyetlen legyintése és porrá zúzhatná a koponyáját, annyira azért nem bolond.

De az arkangyal csak nevet, ahogy ő, hangjuk teljesen különbözik. Samé annyira emberi, amíg a férfié más, mintha jégcsapok dalolnának, mintha hárfa szólna valahonnan.

Sam észre sem veszi, hogy a hóban, Gabriel mögött ott van szárnyának lenyomata, mert annyira lefoglalja ez az egyszerű csaló, akit csókol.

- Most...Most mire vársz?- köszörüli meg a torkát Dean. Egész eddig csendben állt a kijáratnál, karba font kézzel, szilárdan, arra az esetre, hogyha Sam összetörne, ha kiakadna, ha kellene neki valaki, akivel kiabálhat.

De Sam annyira nyugodt, és annyira semmilyen. Pont olyan, mint a mellette fekvő Gabriel arkangyal porhüvelyének teste. Hideg és mozdulatlan.

- Nem tudom -suttogja rekedten. Pár órával ezelőtt leült az arkangyala mellé. Arra számított, hogy Gabriel tollainak csak árnyéka lesz ott, talán porból, vagy valami más anyagból, ehelyett a szárnya beleperzselődött a fa padlóba. Samnek van egy olyan érzése, hogy nem csak a padlóba marta magát, hanem alatta a betonba, és akár még a földbe is. Soha nem tüntetik el innen. - Talán arra, hogy felébredjen. Olyan, mintha csak aludna.

Gabriel nem alszik, Gabriel egyszerűen halott, és Sam már  többet nem  megcsókolhatja meg őt.