1. Hinni a halálban

Az idősebb Spock elárul valami fontosat, mikor azt hiszi James nem hallja, és ez megváltoztat mindent, amiben a kapitány eddig hitt. 

-tudom a kép nem igazán illik a fejezethez, de imádom ezt a képet, meg Zacharyt is  -

Kirk kapitány telesen kimerülten csoszogott be a kabinjába. Spock addig hajtogatta, hogy menjen aludni , hogy végül tényleg kimerült és majd leragadt a szeme.

Esküdözött, hogy csak kis időre, de átadta a helyét a hídon Spocknak így az Enterprise teljes biztonságban volt. Jim tehát megnyugodhatott kissé, noha rögeszméjévé vált, hogy valamiről lemarad, azóta mióta pár hete átaludta egy csillag parádés szétrobbanását.

Útban az ágy felé lerúgta a cipőjét és kibújt a pólójából. A máskor keskenynek és barátságtalannak tetsző fekhely most dallamokat suttogott neki, amiktől a szíve lelassult és a szeme nem akart nyitva maradni.

Félholtan esett rá a matracra, a világ teljesen elhomályosult előtte.

- Komputer, mennyi az idő? - suttogta rekedten a párnájába.

- Nem sokkal múlt éjfél, földi idő szerint - válaszolta a hideg, fémszínű plafonból a gép. Kirk felküzdötte a szemhéját, tekintetét a mennyezetre emelte és eszébe jutott valami nagyon fontos.

- Komputer. Hívja az idősebb Spock-ot - beleásított a mondatba, és elgondolkodott azon, milyen régen aludt már több mint két órát, de hiába ráncolta a homlokát, nem emlékezett egy  ilyen alkalomra sem. Nem csoda, hogy Bones után Spock is nyaggatni kezdte.

- Kirk kapitány, jelentkezem. - Spock hangja alig változott több mint száz év után. Tónusa elmélyült, Jimhez intézett szavainak volt valami kellemes visszhangja, mint mindig. Nem lehet nem észre venni, hogy irányában mindig ellágyul valamennyit a merev vulkáni.- Milyen ügyben lehetek segítségére?

- Mindig meg akartam kérdezni - Jim felkönyökölt és a képernyőre mered, ahol Spock szemei csillogtak vissza rá aggodalmasan. Igaz, még ő is elismerte, hogy egy ideje már jobban hajazott zombira, mint az Enterprise jóképű kapitányára. - ,hogy hogyan fogok meghalni?

- Ilyen információt nem adhatok meg - Spock arca kifejezéstelen, fagyott maszkká váltott. Pont ugyan olyan volt, mint Jim Spockja, az apró eltérés annak a sok Kirk nélkül eltelt év eredményeként festett, mely ráncokkal varázsolta tele bőrét.

Jim elhúzta a száját, mert erre a válaszra számított. Sőt, tudta, hogy mást nem is kaphat.

- És ha nem mondom el senkinek, hogy elárultad? - Kirk Spockra mosolygott, amit az idősebb vulkáni halványan viszonzott is, és ez nagyon meglepte a kapitányt. Feje azonban túl nehéznek bizonyult, erőtlenül lebicsaklott a párnára, szőke haját szinte eggyé olvasztotta  a huzattal a világító lámpa fénye.

- Attól tartok ez még így is lehetetlen - Jim egyre laposabbakat pislogott, de közben végig Spockra nézett, akinek szemét könny lepte el. Keze megrándult, mintha meg akarná érinteni a félig édes álmatlan álomban szendergő férfit. Nézte, ahogy Kirk végleg elalszik, megvárta amíg légzése egyenletes lett, aztán kimért hangon megszólalt, de szavai megremegtek - Annyit talán elárulhatok, Jim, hogy a karjaim között halsz meg. Villanyt le. Spock kilép.

Mély, sötét csend telepedett a kabinra, amibe az idősebbik Spock valahogy belecsempészte kínzó gyászát. A kellemetlen, nyomasztó légkört James T. Kirk kapitány halk horkolása szakította meg, aki épp csak hallotta a négy fal közé rejtett utolsó mondatokat.

 ************

- Gázt, gázt, gázt! - kiabálta Kirk teli torokból a hídra lépve. Arcán egy vékony vágásból ömlött a vér, Bones szitkozódva rohant a nyomában kezében egy darab gézzel, hogy ellássa őt. Sulu a panelhez nyúlt, és az Enterprise felkészült az ugrásra - Induljunk!

Kirk hajából és ruhájából is csöpögött a víz, sőt, őt magát is elég lett volna kicsavarni egy kisebb tó megtöltéséhez. Tüdeje sípolt, térdei remegtek. Az Enterprise ugrott, biztonságos távolba került az elárasztott bolygótól. Egyetlen másodpercbe telt, amíg megérkeztek az űr egy másik pontjára, ahonnan Spock már elnavigálja a hajót szokásos hidegvérével. Jim végre nyugodtan feladhatta a harcot. Egy pillanatra mindenki a csillagokra mered, és felsóhajtottak amikor elmúlt a veszély. Mire tekintetük visszatért a kapitány székéhez Kirk már elterült a padlón.

  ************

- Már megint - morogta James, mikor homályos látása ellenére felismerte a gyengélkedő hófehér plafonját. Képtelen volt számon tartani hányszor ébredt már itt. Feje hasogatott, fél arcát oxigént pumpáló maszk birtokolta. Óvatosan oldalra nézett, és sikeresen realizálta, hogy ül valaki a jobbján. Arca összemosódott kék egyenruhájával és fekete hajával. Kirk csak találgatni tudott ki az.

- Megjegyzem kapitány ez ostoba, és irracionális tett volt. - Spock tárgyilagos hangja összekeverhetetlen. Senki másnak nincs ilyen mély baritonja a világon. Kirk pislogott néhányat, és várt egy kicsit, amíg látása  teljesen kitisztult. Rávigyorgott a hozzá lépő Bonesra, akinek arcáról egy nemsokára esedékes szép kis kioktatás volt írva. Ennek ellenére James átkozottul örült neki. Legjobb barátja a plafonra emelte pillantását, aztán hozzá hajolt, hogy levegye róla a maszkot. Kirk most, hogy teljesen eszméleténél volt meghallotta a szívét figyelő digitális monitor pittyegését. Az igazat megvallva nem hangzott túl egészségesen a zakatoló csipogás.

- Mi újság Bones? - kérdezte, de hangja alig volt több suttogásnál. A vízzel borított bolygó légköre nem volt megfelelő az ő végtelenül emberi tüdejének, és nem számolta bele a tervbe, hogy megsérül az oxigén palackja.

- Az, hogy majdnem meghaltál Jim. Megint - Bones hangjából sütött a rosszallás és a hála. Ez utóbbi biztosan nem Kirknek szólt. - Ha így folytatod több időt fogsz eltölteni itt, mint a hídon.

- Csak miattad Bones - James felküzdötte magát ülő helyzetbe, totálisan figyelmen kívül hagyva Bones kezét a vállán, ami igyekezett őt visszanyomni a  kemény ágyra - Tudod, hogy imádlak téged látni amikor felébredek.

- Hogy érzi magát, kapitány? - Bones hangját leginkább egy jégcsaphoz lehetett volna hasonlítani. Kirk mosolya elhalványult, és megköszörülte a torkát.

- Remekül.Mi lett a bolygóval?

- A felrobbantott gátnak hála a víz elárasztotta, így az ott élő lények újra teljesen magukénak tudhatják. - A válasz ezúttal Spocktól jött, aki csendben ült Kirk ágya mellett egy három lábú, ódivatú fémszéken - Az őket megszállók megfulladtak, csakúgy mint majdnem ön, kapitány.

Jim felvont szemöldökkel nézett a vulkánira, aki karót nyelt tartással ült és mereven őt bámulta. Mi ez a folyamatos kapitányozás mindenkitől? Bonestól még megérti, ő éppen haragszik rá, de Spocktól ez elég logikátlan. Kirk végezte a munkáját. Vagyis, a munkájához tartozó feladatát. Vagy valami hasonlót, amit nem kell beleírni a jelentésbe.

- Remek - Kirk türelmetlenül fészkelődött amíg Bones elvégezte az alap vizsgálatokat rajta. Alig várta, hogy újra a hídon lehessen. - Minden megvan oldva.

- Rohadtul nincs, Jim! - Bones szeme izzott a haragtól, ujjai a szokásosnál durvábban tapintották ki Kirt pulzusát, hogy leellenőrizze a szívét figyelő gépeket. Régi szokása volt ez, amit Jim nem is igazán értett meg. - Majdnem meghaltál! Megint! Érted? Megint!

Kirk válasz helyett újból rávigyorgott Bonesra és lepattant a fehér lepedőjű ágyról. Megszédült, de sikerült valamennyire észrevétlenül megkapaszkodnia Spock karjában, aki mellette állt és üres tekintettel figyelte.

                                                                 ************

Spock és Kirk a liftben utaztak a híd felé, mikor az első tiszt újra megszólalt.

-Az emberei aggódnak, kapitány - James ránézett Spocra, keze ökölbe szorult - Félnek, hogy egyszer nem éled túl, Jim.

- Mindig túl fogom - mondta megrendíthetetlen önbizalommal. Spock felé fordult, szemében idősebbik énje aggódásának pontos mása csillogott.

- Miét vagy ebben olyan biztos?

- Hiszek a halálban, Spock. - Rámosolygott a vulkánira, figyelmét nem kerülte el, hogy Spock a nevén szólította. A lift halkan kattant, de ez egyikőjüket sem érdekelte - Hiszek benne, hogy a karjaidban halok majd meg.

Kinyílt az ajtó és James Kirk kisétált rajta most már szárazan és egészségesen. Boldog , idétlenül kinéző vigyor terült el az arcán, ahogy közelített a parancsnoki szék felé és mindenkit üdvözölt a hídon. Spock ezúttal pár lépést lemaradt mögötte, fejét leszegte, de így is látszott, hogy elpirult.