212.nap

A Being Human- Emberbőrben (US) második évadának vége után
Aidan a koporsóban várja, hogy valaki kiássa, addig pedig mindennapjait régi barátai szépítik meg.
Josh gyakori látogató nála, de egyik alkalom sem lehet az igazi.

-Aidam&Josh páros felbukkan -

Aidan meredten, pislogás nélkül nézte a koporsó fedelét. A durva, megmunkálatlan fa magán viselte körmei nyomát, és vérét  még talán csontjainak néhány apró szilánkját is  csak azok túl kicsik voltak. A látása napról napra homályosabb lett, egyre emberibb.

Belegondolva, hogy ezért fohászkodott azóta, hogy találkozott Joshal egyszerre mulatságos, és végtelenül szánalmas.

Valami megint kaparta a földet tőle néhány méterre tőle. A szíve minden alkalommal megállt volna erre a hangra, ha nem tette volna már évszázadokkal ezelőtt. Egyre csak Josh tudott az eszébe jutni a kutya szemeivel, meg a kutya szagával.

-De néha arra is gondolsz, ahogy mosolyogtam - szólalt meg mellette egy örökké felismerhető hang. Josh volt vele valahogy, a koporsó idő közben két személyes kabinná vált. Aidan ránézett, és annyira élethű volt ez a kép, hogy majdnem elhitte. - Nem szeretnél arrébb menni? Szűk ez a hely.

Halkan felnevetett, de torka túl száraz volt, mintha máris porrá akarna válni. 

- Téged hallucinállak, de én menjek arrébb, hogy jól érezd magad? Kizárt - már maga a gondolat is nevetséges volt, de azért eleget tett a kérésnek, habár egy szemernyi helye sem akadt.

- Lehet, hogy szellem vagyok - vont vállat Josh, szemei egy pillanatra elhomályosultak. Felkönyökölt, nem verte be a fejét a barátságtalan fedélbe. Ha Aidan csak egy kicsit is megemelné magát egészen biztos lefejelné a koporsót. Hirtelen szörnyen irigyelte Josht.

- Igaz - mondta és megpróbálta kinyújtani a kezét  barátja felé. Végtagjaiból szállt el leghamarabb az erő, miután bezárták. Olyanok lettek, mint egy  rendes hulla haszontalan kellékei. Nehezek, akár egy hatalmas fa és mozgatni sem volt kellemes őket. Aidan ujjai elérték Josh kezét, de egyszerűen nem volt ott semmi, amibe beleütközhettek volna. - Azt sem tudom túlélted-e.

- Remélem igen -  hangja elhalkult, kiveszett belőle a vidámság. A kedves, régi mosoly eltűnt az arcáról - Nora nem érdemli meg, hogy magára  hagyjam azután, amit tettem vele.

- Ühüm - Aidan igyekezett nem belenézni a másik férfi szemébe. Ha Josh tényleg szellem, és nem ő képzeli oda, akkor az kellemetlen pillanat lenne. 

- Meg hát, itt vagy te

- És Sally - sietett elterelni a beszélgetést.

-És Sally - Josh együtt érzően bólogatott, mintha volna fogalma arról mi történt a lánnyal.

- Amúgy mióta vagyok itt?- kérdezte csak úgy mellékesen Josht, hogy letesztelje valódiságát. Barátja a csuklójára nézett, pedig sosem hordott órát.

- Hm - morogta elmélyülten - szerintem 212 napja. Pluszminusz száz.

- Aha, köszi - Aidan nem jutott közelebb a döntéshez. Hamis vagy nem? - Ha ilyen régóta akkor áruld már el, mit lélegzek be?

- Lélegzel? - Josh hangja remegett az elfojtott nevetéstől, vigyorát is igyekezett leplezni - Szerinted te még lélegzel? Nem voltál jó kémiából, ugye?

Aidan kínosan köhécselt , és megint kénytelen volt témát váltani:

- De te jó vagy, nem?

- Igen - sóhajtott Josh - de mégis csak nővér lettem. Tiszta buzis, nem?

- Az - Aidannek végre sikerült valami nevetésszerűt produkálnia rekedt hangjával és kiszáradt torkával. Úgy döntött, hogy Josh akár igazi, akár nem maradhat. Sokkal kellemesebb társaság, mint Bishop, Sally vagy Henry. Mindig is az volt.

- Shh, Aidan! Hallod? - Josh körvonala egyre fakóbb lett, fülét a szálkás fához szorította, mielőtt Aidan óvatosságra inthette volna. - Mintha kaparászás volna.

- Josh..

- Azt hiszem mennem kell.

- Josh! - Aidan suttogásból majdnem rendes beszéddé gyötörte szavait. Josh ránézett, pillantása könnyed volt  és átlátszó.

- Igen?

- Vissza jössz még?

Josh Aidanhez hajolt és megcsókolta, aztán eltűnt.

- 212.nap. -mormolta magának Aidan, ahogy mindig. Suren egyszer mesélte neki, hogy ez segít megőrizni az ép elmét - Ma Josh megint eljött hozzám, és megígérte, hogy holnap is eljön, pont, ahogy tegnap tette. Nem emlékszik arra, hogy itt volt.