Említés szintjén előfordul benne Destiel és Sabriel , valamint egy kis Balthazar/Castiel -ennek a párosnak még nem tudom a nevét :o a Balthastiel túl furcsán hangzik -
Csak hallgattam ezt a számot, amit amúgy nem szabad végtelenített lejátszásba tenni, nagyon nem, éshát...ez lett belőle. Egy songfic, bár a dal sorai eléggé magyarosítva vannak
-Ez túl szoros! -nyafogja Balthazar, aztán látszólag gond nélkül a helyére szíjazza karvédőjét.- Híztam volna?- Végigsimít a páncélján, és ráncolja a homlokát. Castiel figyeli, lenyűgözve nézi az alakítást. Minden angyal közül Balthazar játssza legjobban az emberi lényt.- Nem, nem valószínű. Szerinted?
Castiel csendben marad, figyelmét a felszerelésére tereli. Még egy mellvéd, aztán a csizmái és kész. Indulhat a háború.
-Ugyan már!- paskolja meg Baltazar a vállát, kesztyűje tapintása selymes és durva, mint egy rendes harci eszközé, ami súlyos károkat képes okozni.- Ne lógasd az orrod. Háború van! Pattogtassunk kukoricát és nézzünk utána valami filmet.
Castiel rápillant az egyetlen testvérére, akit igazán szeret. Hogy képes ilyet mondani? Ez túlságosan emberi.
-Nem szeretem a kukoricát -válaszolja tömören, pont, ahogy pár héttel ezelőtt Deannek tette, aki most is éppen őt várja, és az eget nézi, és próbálja tagadni, de hiányzik neki az angyal. Castiel mindezt érzi, Dean minden rezdülését, minden fájdalmát. Tudja, hogy ha a vadász vele lenne egyszerűen megütné őt, mert a testvéreit készül gyilkolni. A cél mindegy, Dean inkább szenvedne, inkább pusztítaná el a világot, minthogy végezzen Sammel. Soha nem fogja megérteni.
-Túl görcsös vagy -nevet fel mellette valaki más, aki meg sem közelíti a férfit, és a kezébe vesz valamit. Egy egyszerű kürt, mindkettejükbe belehasít a fájdalom, kellemetlen, és egyből a szívet célozza. -Neked is kéne egy fegyver - Balthazar meglengeti Gabriel egykor dicső hangszerét, nosztalgikus hangulata támad, néhány nem túl szép emlékkel - Mondjuk lehetne Castiel lángszórója. Nem, nem! Tudok jobbat: Castiel tűzőgépe! - felnevet a saját viccén, de nem őszinte, egyikőjük sem az. Isten így teremtette őket, végtelen szeretettel. - Még az is hasznosabb lenne, mint ez! A mai napig nem tudom elhinni, hogy az a nyámnyila alak vezette a Mennyek Seregét Lucifer ellen.
- Egy halott testvéredről beszélsz -figyelmezteti halk, elfúló hangon Castiel. Végignéz a réten, ahol senki más nincs, csak ők. A többiek a csata helyén, a vezetőjét várja mindenki aki vele van, és ellene. Azt hiszik fel vannak készülve, hogy egymás életét oltsák.
Castiel egy pillanatra betekintést nyer a Mennyek háborújába, ahogy emlékszik rá, és ahogy sosem látta. Isten ezért fordult volna el az angyaloktól? Mert gondolkodás nélkül fivérük és nővérük vérét vették? Dean biztos megértené Istent, ha hinne benne.
- Ugyan már! Valld csak be, hogy neked sem volt a szíved csücske. - Balthazar megborzong. Egyszer találkozott a Trükkös álcába bújt arkangyallal a földön, de azt a pofont, amit akkor kapott tőle soha nem fogja elfelejteni. Akkor is a kürtjét akarta vissza, és azt gondolta tud róla valamit. El sem akarja képzelni mi lett volna, ha Gabriel tudomására jut, ő lopta el a drága fegyverét. Talán, ha élne még meg is nyúzná. Az angyaloknál egész furcsa a testvér fogalma - Különben meg mire való ez az ócskaság? Maximum akkor tudnék nagyobb kárt okozni vele, ha fejbe vágnálak a nyelével.
- Nem gondolod, hogy olyan, mintha hátba támadnánk őket?- fakad ki Castiel, hangja most megremeg a bűntudattól.- Ha nem lopod el az angyalok fegyvereit, akkor lenne egyenlő az esélyünk, mindenkinek lenne esélye. Akkor ez háború lenne, nem mészárlás.
-Ahhoz, hogy nyerjünk- szemérmesen közelebb hajol hozzá, és elsuttogja a szavakat- néha el kell követnünk bűnöket. - kiegyenesedik és eldobja Gabriel kürtjét a fűbe, ami széttörik, mintha üvegből lenne, de minden darabja úgy csillog, mint a gyémánt. Gazdája nélkül immár haszontalan a fegyver, ami éjszakákon át dalolt, hogy valaki küldje az arkangyal után - Ez persze nem azt jelenti, hogy nem vagyok hívő, Isten, pardon, önmaga áldja apucit, de ez van. Apa nem jön vissza, Cas. Le se szarja, mi van velünk, szóval ha a szabadságunkhoz piszkosan kell játszani akkor pour lutter, gens*! - Hangja öntelt, mint egy gyereké, aki katonának képzeli magát. Castiel nem tudja megérteni, hogy lehet ilyen könnyelmű egy több ezer éves angyal. Balthazar tekintete az elolvadó kristályokra téved - Sajnálhatja, hogy kimarad mindebből. Egész életében a szabadságáért küzdött, de akkor is egy tetű volt.
-Ismerek olyat, aki kedvelte- szól szórakozottan Castiel, és kitárja a szárnyait, amik eltakarják a rétre sugárzó napot. Olyan feketék, mint a tenger legmélyebb pontja, ahova soha nem juthat le ember.
-Na, megint a Winchesterek - sóhajt fel, és arrébb rúg néhány apró követ. A valahonnan érkező szél szinte meghajlítja az öreg tölgyet, ami a mező közepén áll. Raphael üzenni akar? Már türelmetlenül vár rájuk mindenki? - Esküszöm, komolyabb erőfeszítés nélkül képesek az idegeimre menni.
Cas rosszallóan összevonja a szemöldökét
- Hé, értem - mondja megjátszott kedvességgel a hangjában és átkarolja Castielt - ,értem én! Fontosak neked. A barátaid azok az emberek - akaratlanul fintorodik el, ahogy kimondja ezt a szót, mint a legtöbb angyal, aki Raphael oldalán van - De mi a testvéreid vagyunk, és szükségünk van rád.
Kellemes, néma csend áll közéjük, ami alatt a tölgy egyik ága ketté törik és a földre dől, egy haldokló angyal eleganciájával hull a porba.
-Hé, Cas! - Balthazar meglengeti a kezét a férfi arca előtt, aki becsukja a szemét, és elképzeli, hogy Dean mondta ki a nevét. Ez mostanára már olyan szokás lett nála, amiről tudja, hogy sosem fogja elhagyni, még akkor sem, amikor Dean már meghalt. Ha meghal egyáltalán több időre, mint pár hónap.
Bármennyire jó is ezt gondolni, Castiel pontosan tudja, hogy igenis meg fog történni, és akkor ő követni fogja, ha nem előzi meg.
- Azt mondják, mikor háborúba indulsz, tudd miért fogsz harcolni. Te tudod, Castiel?
Természetesen Deanért, mindig érte.
- És te? - kiált a távozó Balthazar után, akinek a fűbe esik egy tolla, és hátraint felé fegyverbe, vasba és fémbe burkolt kezével , amivel nemsokára gyilkolni fog, szíveket tép majd ki, újra és újra, mint egy rendes hadnagy.
- Nem akarok többé egyszerű túlélő lenni.
Balthazar hazudik, de Castiel nem állítja meg, hogy kimondassa vele:
Érted
*harcra fel, emberek! - köszönet a google fordítónak! Sajnos nem tudok franciául, de bele kellett tennem, mert Balthazar olyan franciás -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése