2. Egy megfelelő alkalom

-tudomtudom, a kép még mindig nem stimmel-

Az Enterprise bajban, Jim újabb halálközeli élménye, és egy ideges Bones.

-gyakrabb frissítés ígérete? meg egy kosárnyi tengerimalac. nagy szemekkel. -

Az Enterprise úgy zenélt, akár egy magas hangzású fiatal banda. Szinte minden érzékelő és vészjelző csipogott, süvített vagy épp megállás nélkül sípolt. A fedélzeten pánik és káosz uralkodott.

Sulu kétségbeesetten kapkodott a gombok után, megpróbált minél több dolgot elkövetni, hogy megoldást találjon. Rég rájött, hogy itt nincs semmiféle ilyesmi. Tehetetlenül kutatta tovább a lehetetlent,  arcán hullámokként torlódtak a ráncok.

Uhura a a kommunikációról kiabált valamit. Először csak a tenyerével csapkodta a digitális panelt, mostanra már áttért az öklére, így a kép néha bizonytalanná vált.

McCoy úgy nézett ki, mintha bármelyik pillanatban hányhatna. Össze-vissza rohangált a hídon céltalanul. Kezével hol tellegetett valamit a legénységnek, hol az arcát dörzsölte. Egy idő után térdre esett, de azonnal felállt és a kapitányi székre nézett.

Épp itt volt a baj. A kapitány ugyanis lent volt egy üvegvihar kellős közepén, ami pillanatok alatt darabokra aprítaná a Csillagközi Flotta büszkeségét. Transzport teljesen kilőve, Scotty hiába könyörög a szerkezetnek, nem működik ha nem tudja bemérni a célt.

Az egész hajót sötét, nyomasztó aura lepte el.

- Spock - szólította meg rekedt hanggal McCoy a vulkáni férfit, aki mozdulatlanul állt egy helyben azóta, hogy megtudták, Kirköt nem lehet visszahozni. McCoy a haját tépte, beszívta az ajkait és odalépett hozzá. Két kezét a vállára tette és megrázta, mintha egy dermesztő rémálomból akarta volna felébreszteni az első tisztet. Spock maszkja továbbra is sima volt, háborítatlan. Jim bármikor meghalhat. Jim meg fog halni és ő nem lesz ott vele. Ennek határozottan nem így kellene történnie - Spock az istenit! Te hülye zöldvérű kobold, figyelsz te rám?

- Úgy hiszem nem helyénvaló sértegetnie Mr. McCoy csak azét, mert ideges - Spock megnyalta a száját, mert száraznak, cserepesnek érezte. Meleg volt a hídon, szokatlanul forró lehetett a hőmérséklet még egy vulkáninak is. Bones élből behúzott neki egyet. Spock az állához kapott és hátrált pár lépést.

- A kurva élet, ne légy ennyire nyugodt! - kiabálta idegesen a doktor,  arca nedves volt  szökevény könnycseppjeitől. - Lent van! Jim lent van! Menjünk le érte!

- Negatív, a vihar helyrehozhatatlan kárt okozna a hajóban. - Spock kihúzta magát, visszaállt eredeti pozíciójába, tisztes távolban a kapitányi széktől. Szemét a tőlük pár száz méterre tomboló viharra függesztette. Nem volt felkészülve McCoy második ütésére.

-Mégis mi a szarról beszélsz? - szemében izzott a tehetetlenségéből fakadó dühe. A fedélzeten lehalkult mindenki és őket nézte, egy emberként függesztették Spockra könyörgő pillantásukat.

- Arról, hogy James nem veszélyeztetné az egész legénységet ilyen helyzetben. -  Spock hűvös hangja volt az utolsó csepp a pohárban. McCoy hátrébb lépett az első tiszttől, háttal állt a viharnak, Kirknek, a legjobb barátjának és ránézett. Az ő tekintete más volt, mint a többi tiszté. Végigjárta tekintetével, mintha most látta volna először igazán.

- Megmondom mit tenne James, ha te ott lent lennék abban a viharban - Bones kimérten közelebb ment hozzá, és gondosan lehalkította a hangját, ami most semmiféle haragot nem mutatott csupán mély csalódottságot. - Tenne mindenkire magasról és személyesen menne le, hogy kimentse a rohadt segged. - Bones elégedetten nézte, ahogy Spock szeme résnyire szűkül. - Engedélyt kérek a távozásra.

- Engedély megadva, Mr. McCoy.

Bones elindult a lift felé, kezei ökölbe szorultak. Emlékezett arra az estére, amikor Kirk elmondta neki, mit érez Spock iránt. Fogalma sem volt róla legjobb barátja hogy szerethet egy ilyen alakot, de rá hagyta a dolgot, sőt bátorította, hogy bevallja mindezt Spocknak is. Ahogy ismerte őt - itt Bones egy mosoly halvány árnyékát produkálta - nem bírta volna magában tartani. Jim sosem kedvelte a titkokat.-Bones torka elszorult, amikor rájött, hogy múlt időben gondolt Jamesre.  A beszélgetésükre rá egy hétre Kirk azzal a hírrel jött, hogy megcsókolta Spockot. McCoy tisztán emlékezett arra, hogy itt leverte az italát az asztalról.

James megcsókolta Spockot!

Ezek után újfajta teher nehezedett a vállára; kifogásokat kellett gyártania arra az időre, amíg Spock és Kirk a hídon kívül tartózkodtak. Annyira bénán csinálta, hogy szinte az egész Enterprise tisztában volt a kapitány és az első tiszt viszonyával.

Ez a tény Jim fülébe is eljutott, és azt a szitokáradatot amit akkor hallatott Bones sosem fogja elfelejteni.

Elfelejteni. Hogyan lehetne Jim Kirk nevét és ezt a szót egy mondatban használni?

Megérkezett a transzporter terembe, a lift ajtaja hangtalanul vált szét.  Amikor kilépett belőle Scotty egyből odarohadt hozzá, megfogta a karját és magával rántotta. A transzportel úgy nézett ki, mintha valaki rádobott volna egy tonnányi kábelt. Scotty magyarázott valamit, homlokán legördült egy csepp veríték, ahogy beszélt és beszélt egy olyan nyelven, amit se Bones se Kirk nem értett soha.

Scotty a segítségét kérte és kiabálta a nevét, hogy figyeljen már, de Bones nem igazán hallotta a hangját, mintha Scott az üveg másik végén lenne.

Folyton csak az járt az eszében, hogy miután megtudták, hogy Kirk nem jöhet vissza Spock milyen nyugodt volt. Egyenes. Hideg.

Spock szerette egyáltalán Jamest?

Uhura az első tisztnek intett, hogy jöjjön oda a kommunikációs panelhez. Sikerült elérnie Kirk-öt. Spock nem is emlékezett ara az öt lépésre, amit a nőig tett, pedig nagyon jó a memóriája. Talán futott, vagy tényleg sikerült megőriznie ezt az üres tartást, ami önmagát rejti, ahogy rejtette egész életében.

- Jim? - nem lehetett nem észrevenni, hogy hangja megremegett amikor kimondta a kapitány nevét. A híd elhallgatott.

- Spock! - Jim vigyorgott, és ezt Spock nem csak tudta, hanem érezte is.  A szíve mintha újra dobbant volna egyet a mellkasába. -Spock! Rohadt nagy gáz van.

- Jim, figyelj rám! - Spock a pultra támaszkodott, közelebb hajolt a képernyőhöz abban a hitben, hogy így közelebb kerülhet Jameshez. - Nem tudunk felhozni! A vihar körülötted van! Meg kell próbálnunk..

- Ne hozd le a hajót érted? - Kirk ordított, hogy túlharsogja a vihart, amiben szél vegyül törött üveg cserepek összekoccanó hangjával. Spock mellkasából kiszorult a levegő. - Ez parancs, Spock! Ne hozd le!

- Jim...

- Tudom - Spock a képernyőnek döntötte a homlokát. - Én is téged.

A vonal megszakadt.

- Megvan! Megvan, a kurva életbe, megvan! - Bones eszelősen ordítva rohant végig a folyosón. Nem kért engedélyt a hídra lépésre. Spockhoz rohant, fel sem fogta mit lát igazán.- Megvan!

- Mi az, Mr. McCoy?

- Megvan! -kiáltotta újból, aztán rácsapott a kommunikációs panelra kétszer, háromszor. - Jim ott vagy? Jim azonnal válaszolj! Ha meghaltál nagyon mérges leszek!

- Bones? - Jim rekedt hangja alig hallatszott az üvegszilánkoktól. Spock felkapta a fejét.

- Ide figyelj te marha! Nem csak a  vihar közepében vagy, hanem a legvékonyabb pontjánál is! A tölcsérben vagy, Jim, egy rohadt tornádóban! - Bones annyira hadart, hogy hirtelen elfelejtette mit akart mondani. Vérében túl sok adrenalin volt a beszédhez. A hídon síri csend uralkodott, elhallgattak a vészjelzők is, semmi mást nem lehetett hallani, csak a tomboló szelet odalent. - Gyere át a tölcséren! Gyere át azon a tölcséren és ki tudunk transzportálni!

- Biztos? - Spock szíve megint elindult, most már nem csak hogy dobogott, de úgy dobogott, mintha Jim ott állt volna mellette. Arca kipirult, de meg sem közelítette Bones rákvörös képét.

- Biztos.

- Rendben.

A kapcsolat ismét megszakadt, de most Spock és Bones egyszerre indultak meg a folyosó felé. Elképzelhetetlennek tartották mindketten, hogy lifttel menjenek. A lift lassú. A liftben állni kell. Megőrültek volna, ha nem rohanhatnak egyenesen a transzportel szobába.

Bonse ért be elsőnk, Spock alig lemaradva követte és meglátta Jimet tetőtől talpig véresen. Arca tele volt karcolásokkal, oldalából és lábából egy-egy éles üvegszilánk állt ki, jobb keze egyértelműen  több helyen is eltörött.

Mellkasa reszketegen emelkedett meg, mire Spock odarohant hozzá és fejét óvatosan az ölébe vette.

James szemei alig észrevehetően kinyíltak, pillantása Spock arcára esett.- Akkor - jó adag vért köhögött fel - tényleg a te karjaidban halok meg?

Jim megpróbált rámosolyogni Spockra, mielőtt leállt a szíve.

- Negatív, nem engedem, kapitány.

Spock gyakorlott mozdulatokkal kezdte meg az újraélesztést.

Egy, két, há' és egy lopott, véres csók Jimtől.

Bones félre akarta lökni a kezeit, mert ő jobban csinálja, de Spock nem engedte.

Egy, két, há' és még egy csók. Mintha Jim szeme megrebbent volna.

Egy, két, há', Jim felköhögött, és Bones arrébb taszította Spockot, aki elterült a padlón, de nem bánta. Végignézte, ahogy elvitték Jimet egy hordágyon, aztán letörölte a kapitány vérét a szájáról és felállt.

- Honnan tudta, hogy ez egy tornádó volt?  Legalább száz éve senki nem látott hasonlót - kérdezte meg a mellette ácsorgó, bamba képet vágó Scotty-tól. Bones egyértelműen nem tudhatta ezt. Scott ránézett, és pár perc múlva válaszolt.

- Szerettem a történelmet - vonta meg a vállát . Spock legszívesebben megölelte volna a férfit, de sietnie kellett.

Ő akart lenni az első, akit Jim meglát, ha felébred.