Nem jött össze a második évad előtt. Sőt.
Tekintsük úgy, hogy még el sem kezdődött az idei szezon, jó?
- Will?
Hannibal forró hangja átölelte a derekát, hideg kezeit a
hajába túrta. Göndör fürtjei éheztek az érintésére, épp ahogy bőre, vagy szája
Hannibal csókjára.
- Will, nyissa ki a szemét!
Kemény, férfias utasítás, rekedt tónusában volt valami, ami
arra ösztönözte, hogy megszegje a parancsot. Homlokát a férfi homloknak
döntötte, koponyája hideg volt, és kemény. Az illata teljesen elbódította, lágy
ringatásától hányingere lett.
- Will...
Halk suttogás, amiből csöpög a vér és a vágy. Pók ujjak
futottak végig a gerincén, tengernyi fájdalmat ígérve, de közben morogva, hogy
élvezni is fogja, ó, de még mennyire. Will ártatlan, egyszerű neve ezekkel az
ajkakkal kimondva csupa bűnt jelentett, végtelen hosszú folyosót tele sötét
szobákkal, és az ajtók mögül hangzó arctalan sikolyokkal. Előrébb akart
hajolni, hogy megízlelje a mérget Hannibal szájáról. Kíváncsi volt arra, vajon
igaz-e, hogy a halál édes meg könnyed, igazat mondott-e a férfi. Valószínűleg
ez lett volna életében az első alkalom, Will pedig ennek egészségtelenül nagyon
része akart lenni. Megmarkolta Hannibal gallérját, ujjai elfehéredtek. Lehunyt
szemhéját perzselte a férfi éhes tekintete, és valahol érezte,hogy ez az éhség
nem jelent jót. Majdnem felnevetett, mikor erre a következtetésre jutott.
Hogy lehetne Hannibal éhsége bárhogy is jó dolog?
- Minden rendben, Will?
Jeges test szorult az övének, nem volt benne semmi kellemes,
semmi természetes. Édes tűz égette, ami bármikor végezhetett volna vele. Nem
kellett volna mást tennie, csupán elsöpörnie az ő reszketeg kis lángocskáját,
ami lassan belülről emészti fel . Talán még szívességet is jelentene a gyors
halál.
Ekkor Will megértette, miért van életben.
- Mr. Graham?
Kinyitotta a szemét, s gyilkos, bosszúszomjas tekintettel
nézett Hannibal Lecter tökéletes álcájára. Hátrébb lépett a rácstól, bilincsei
megcsörrentek, mire Hannibal szeme megcsillant a tompa fényben. Will már látta az elegáns bunda alatt rejtőző
vadállatot, ami alig várta, hogy a nyakának ugorjon.
Ez valami szédítően gyönyörű volt. Annyira magával ragadó volt, sodró, sajnos rövid is, bármeddig tudtam volna olvasni erről a kettőről. Imádtam minden sorát.
VálaszTörlésKöszönöm az élményt!♥