When you say love me, my heart is breaking again

Dean és Castiel egy kocsiban utaznak, ami még csak nem is hasonlít az Impalához, és Samért mennek, hogy legyőzzék őt. Természetesen a jövőben.
Castiel csak óvni szeretné a régi angyal önmagát.
-annyi jó képet ki lehetne tenni, ami jövőCasről készült, de nekem ez a kedvencem-

- És, mit szólsz? - kérdezi Dean, hogy ne kelljen csendben ülniük egymás mellet egész úton. Zavartja ez a kínos, nehéz levegővel teljes hallgatás, okát nem érti, nem tett semmit. Még.

- Mihez? - válaszol Cas, aki a jövőben bakancsot visel, meg szakadt nadrágot. Dean érdeklődne az öltönye után, meg a kedvenc ballonkabátjáért, de azt majd későbbre tervezi, ha már végleg nem tud mit mondani.

- Az emberi élethez - megvonja a vállát, a törött ablakon bámulja a romokat, amik egy városból, megannyi emberből maradtak. A dzsip különös, egyáltalán nem egészséges hangokat ad ki, de keserves haláltusája  senkit nem érdekel. Biztos megszokott dolog. Rákanyarodnak egy újabb útra, nem áll eléjük semmi, túl könnyen haladnak. Deannek és a több éves tapasztalatának nincs ínyére ez az akció. - Mit gondolsz az egészről?

- Szar - Castiel egy pillanatra visszanyeri azt a régi, hűvös és őszinte angyalt aki akkor volt, mikor találkoztak. Nyomai azonnal eltűnnek és rávigyorog Deanre. Egyik kezével elengedi a kormányt, pillantását leveszi az útról és a kesztyűtartó felé nyúl. Kisebb gödörbe mennek, Cas egyenesbe hozza a járművet és visszafordul. Elővesz egy zacskót tele sárga tablettás dobozokkal, majd Dean felé nyújtja. - Kérsz?

- Cas! Vezetsz! Ne akarj már megölni! - megütközve néz rá, legszívesebben behúzna neki egyet. Mégis miért lett belőle ez? 

Castiel végigsimít a borostáján, amit nemsokára már szakállnak is hívhatna. Ráncolja a szemöldökét és előre tolja az állát, mindig így gondolkodik. Végül bólogat, visszateszi a kis csomagot a helyére és Dean végre megnyugszik, felsóhajt. 

- Az Impala - fájó szívvel emlékszik vissza annak a gyönyörű kocsinak halott maradványaira. - szörnyen néz ki. Nem foglalkoztam vele?

- Nem, nem igazán - megköszörüli a torkát és újból megfogja a kormányt mindkét kezével. Szeretné valahogy megértetni ezzel a régi, de annyira új, csodás Deannel, hogy nem árulhat el semmit a jövőről. Erről a bűzlő, rothadó jövőről, amiben a világ haldoklik és senki nem tudja már megmenteni. Még a mostani Winchester se, aki legelöl hajt, arcán az a mogorva kifejezés, amit akkor vesz fel, mikor a halálba készül. 

Castiel nagyon sokszor látta már így.

-Oké - Dean ujjaival dobol a műszerfalon. Egyszer értelmetlen a ritmus, egyszer egy régi szám dallama, egyszer pedig ütemes szóló. Castiel annyira figyel rá, hogy még jópár gödörbe belemennek. - És mi van azzal a rengeteg csajjal? Van valami tipped számomra?

- Csak annyi- Cas belenéz a fiatalabb Dean szemébe. Lelke még tiszta annak ellenére is mennyi halált látott már. Mindenki azt hinné ,nem lehet tovább mocskolni és mégis. - hogy soha ne mond ki. Érted? Soha.

- Mit? - teljesen összezavarodva  követeli a választ. Az igenre céloz? Azt akarja hogy ne mondjon igent Michaelnek?

- Soha ne mond, hogy szeretsz. - Castiel meglátja a célt, ahova tartanak. Nemsokára vége, odaérnek és minden bizonnyal meghalnak. Annyit képes tenni magáért, a múltbeli angyalért, azért a naiv férfiért, hogy megóvja annyira, amennyire őt nem óvta senki - Mert mindig mikor kimondod a szívem darabokra törik.

Cas megpaskolja az elképedt Dean vállát és leállítja a motort. Kiveszi a kulcsot, kiszáll, megvárja amíg Dean is követi.

- Hol van a kabátod ,Cas? - suttogja neki mikor már puskát fog, és mindenki készen áll, hogy induljon. Castiel pillantása több, mint válasz.

Castiel könyörgött neki, hogy ne szeressen bele. Kár, hogy ezzel már elkésett.