Dean életében először találkozik ezzel a kérdéssel, amit Castiel szegez neki egy kellemes napos délután a parkban. Válasza egyértelmű, és szilárd, Castiel meg önző.
-ez...nemtudom. mi lenne, ha Cas tényleg megkérné a kezét?-
extra rövid kis Destiel falat
- Miért? - Castiel sűrűn pislog, szeme csípni kezd, úgy érzi sírni fog. Annyira buta tett egy angyaltól.
- Mert Sam kiborulna - Dean kuncog az arcon, amit az öccse vágna ha közölnék vele a hírt. Még az is lehetséges, hogy szívrohamot kapna. Az ő esetében semmi sem kizárt.
Mindketten elhallgatnak, a parkból egy gyerek magas hangú nevetése dalol választ a madaraknak, Dean ujjai érzéketlenné válnak a hűvös márványból faragott lépcső markolásától. Három magányos tölgyfa figyeli őket évszázados nyugalmukkal botránkoznak meg az emberek viselkedésén, amiért önmaguktól nem boldogok. Szerintük teljesen értelmetlen így élni.
Castiel lehunyja a szemeit, és eljátssza még egyszer hogyan kellett volna ennek az egésznek alakulnia. Egyáltalán nem így, sokkal jobban.
Samre nem gondolt, nem érdekelte semmi. Azt akarta, hogy Dean az övé legyen, csak az övé. Castiel életében először érzi magát önzőnek. Életében először érez, persze, hogy meg akarja tartani.
A szerelemnek egyszerű kémiának kellene lennie. Hatásai kellemetlenek, de bódítóak, ugyanannyira jók, mint amennyire fájdalmasak.
Szóval ha ezek csak reakciók, akkor mindnek el kellett volna tűnnie amikor kiszállt Jimmyből, elhagyta a földi határokat és hazatért. Dean lelke soha nem engedi el, mintha Castielbe is költözött volna egy apró sötétség a hófehér semmilyen ragyogás után.
Castiel sóhajt és felállt, visszacsúsztatja a zsebébe az apró dobozt, ami valami újat rejt magában és nagyon-nagyon hosszú ideig zárva marad. Dean elé lép, lehajol hozzá, óvatosan megcsókolja, ajkai megremegnek, de végig a szemébe néz, hogy lássa mennyire szerette volna, aztán egyszerűen eltűnik, magára hagyja Deant és a három tölgyet, a parkot és a földet, hogy aztán nemsokára megint visszatérjen, mert nem tud lemondani róla.
Én ehhez már egyszer írtam kommentet. Biztos vagyok benne. Akkor is imádtam és most is. Olyan rövid, de mégis pont elég. Nme tudom mit írjak még, mert szerintem már egyszer leírtam mindent.
VálaszTörlésPuszi: Sophie
Igazán? Talán a rendszerrel van baj, mert egyáltalán nem mutatta, hogy írtál volna :(
VálaszTörlésMinden esetre köszönöm, hogy újra elküldted nekem, és örülök, hogy tetszett :)
Kölcsön vélemény visszajár! felkiáltással vetődtem erre.
VálaszTörlésÉs persze, hogy kiszúrtam egy Destielt, mert naná, hogy, ballonkabát forever.
Első reagálásom a szösszenet után: Basszus ne már!
Második kirohanás: Cas told vissza a segged és viselkedj már normálisan!
Harmadik reagálás: Deédesekegyütt!
Aztán áramszünet és próbálom eldönteni, hogy a szépségtől sajog-e jobban a szívem, vagy a fájdalomtól. Eddig egy-egy.
Tudom ez nem lett normális vélemény, de köszönöm, hogy olvashattam!
Valahogy én is így éreztem, amikor írtam
VálaszTörlésOlyan lehetetlenek ezek ketten!
én köszönöm, hogy írtál :)
-zavarbaejtőenszűkszavúhálálkodásvége-