Ne akarj a hősöm lenni!

Az Impala titkainak második fejezete.

Meglepetés!

/mert nem tudom átírni az oldalsávot, ezért minden frissítés meglepetés/

Erős spoiler a hetedik évadra! valahol arrafele...

Castiel meghalt, a leviatánok megölték, de felkeresi Deant, mert szörnyen önző tud lenni. Dean pedig becsukja a szemét, és elhiszi egy pillanatra, hogy igazi.

Nyomokban Destieltől csöpörög.

csöpp,csöpp,csöpp

- Dean - suttogja valaki csendesen - Dean, Dean, Dean.

- Mi az? - morogja kábán, és mérgesen. Fejét az Impala kormányának döntötte és elaludt, érzése szerint csupán pár perce. Agya képtelen feldolgozni az információt, képtelen felismerni a hangot, csupán pihenni akar.

Megkönnyebbülve sóhajt fel a hátul ülő  zaklató. - Azt hittem már arra sem vagyok képes, hogy elérjelek.

Dean szemei kipattannak, azonnal hátralöki magát,míg teste neki nem ütközik az ülés kemény szivacsának. Homályos tekintete a visszapillantó tükörre villan, és szaporán pislog, hogy látása kitisztuljon, s nyugodtan állíthassa, Castiellel ül egy autóban.

- Cas? - hangja remegő suttogássá alakul, mikor kiveszi az angyal arcának körvonalait. Homloka ráncokra szalad, mikor felismeri ajkain az édes, de keveset látott mosolyt.

- Hello, Dean. - Castiel tartja a szemkontaktust a vadásszal. Az Impala egy erdő szélén parkol, Samnek nyoma sincs, csak ők ketten léteznek a valóságban.

- Álmodom az egészet? - kérdezi a vadász csalódottan, mikor felfedezi öccse hiányát. Kisgyerek kora óta belétáplált ösztön miatt azonnal felriadt volna, ha Sam elhagyja a kocsit.

- Pontosan - bólogat bölcsen Cas még mindig mosolyogva. Szeme kéken csillog, mintha Deanre nézni kiváltság volna számára. Látja rajta, hogy mondani akar valamit, ajkait lebiggyesztve  próbálja kinyögni az egyszerű kérdést, amit rögtön száműz magából. Ez Deanre vall, hogy sosem adja fel. Nem, amíg harcolni tud, és Castiel éppen ez miatt biztos benne, hogy most tényleg itt van, most tényleg Deannel beszél, csakis vele, az igazi, egyetlen Deannel.

- Merre vagy? - kapja oda a fejét gyorsan, szíve meglódul, de hiába fordul meg teljesen az ülésben, hátul üres az Impala, s olyan hideg, akár azok a jeges ujjak, amik Dean szíve köré fonódnak ebben a pillanatban. Újra a tükörbe néz, ami hazudik neki, mert Cast mutatja, aki sajnálkozóan ingatja a fejét.

- Halott vagyok, Dean - jelenti ki nyugodtan, és tudja, hogy nem okoz meglepetést ezzel a vadásznak. Dean is tisztában volt vele, hogy nem élte túl a leviatánokat.

- Egy angyal is..?

- Meg tud halni - erősíti meg Cas - Bár nekünk furcsa a halálunk. Nincs se menny, se Pokol, csak a föld, és a honvágy. Hiányzik az egész, bele sem tudok gondolni menyire. De a legtöbb időt körülöttetek töltöm - csúszik ki Cas száján az ártatlan megjegyzés mostani unalmas mindennapjairól, mire Dean tüdejében reked a levegő - de rosszul érzem magam. Nem tudok segíteni nektek, nem tudok csinálni semmit. Most is, épphogy arra hogy beszélhessünk, és láthass engem. - Maga elé emeli a kezeit, és csalódottan néz rájuk - tehetetlen vagyok, Dean. Ha bajod esik, vagy ha Samnek baja esik - teszi hozzá kiegészítés képpen - nem tudlak megvédeni. - Lehorgasztja a fejét, aztán lassan visszanéz a tükörbe. - Esténként leülök az ágyatok mellé, és elhitetem magammal, hogy ha valaki meg akarna ölni benneteket álmotokba, akkor arra képes lennék, hogy felkeltselek. Attól tartok, ez is csak olyan illúzió, mint a jelenlétem - lassan, vontatottan felnevet. Kellemes hang, de túlságosan hasonlít ahhoz, amit a leviatánok csaltak elő a torkából, mikor legyőzték őt. Dean szemében könnyek gyűlnek, de nem meri kipislogni őket, mert ha pislog, akkor Cas talán eltűnik, talán örökre elmegy.

- Én...

- Találkoztam Annával - vág közbe Cas és elgondolkozik, a távolba mered egy pillanatra, hogy tisztán emlékezzen - még régen, mikor angyal voltam, angyalok voltuk mindketten. Akkor elmondta, milyen téged csókolni - Cas ujjaival végigsimít az ajkain, s ezzel újból ledöbbenti Deant, aki a homály takarása mellett elpirul - Olyan, mondta,  mintha egy szép halál csókolna. Hidegek az ajkai, de a szíve forró, mint a Pokol, forróbb mint az igazi alakunk érintése, mert egy harcos ember minden vágya küzd a szabadságért és önmagáért a mellkasában. - Képzeletbeli kezét Dean válla felé nyújtja, aztán leereszti, arca maszkot húz, hogy elrejtse bánatát. - Tényleg ilyen veled csókolózni, Dean?

- Cas, figyelj! - Dean felnyúl a tükörhöz és úgy fordítja, hogy jobban láthassa benne Castielt, hogy a férfi  belenézhessen a szemébe és láthassa mennyire komolyan gondol minden egyes szót - Ide figyelj! Megmentünk, oké? Van valami, lennie kell! Mindig van! - óvatosan pislog párat, és vesz egy mély levegőt, így abbahagyja önmaga meggyőzését. Mire újra Castielre néz, ő már mosolyog rajta - Egyezséget kötünk egy démonnal, vagy előrángatjuk Crowleyt és szétrúgjuk a seggét!

- Mondd, Dean - előre hajol, ha valódi lenne lehelete Dean nyakát érné - eladnád a lelked, igaz? Feláldoznád magad értem? - Dean nem bólogat, de Cas érzi, hogy a vadász mindezt egy szó nélkül tenné meg érte. - Hagyd abba az egészet. Nem tudsz megmenteni, ne akarj a hősöm lenni. Halott vagyok, és kész. - vissza dől az Imapal bőr ülésére, végigsimít a nyakkendőjén, és Dean csak most veszi észre, hogy viseli azt a koszos, véres ballonkabátját, amit még ő rejtett el a kocsiban. - Egy halott és önző angyal vagyok, mert azt kívánom - az égre pillant, tekintete szórakozott , vágyakozással teli - bár visszahozhatnál engem, legyen az ára akármilyen súlyos. Melletted akarok lenni. - elhallgat, hogy ábrándozzon a csodás tiltott jövőről, aztán visszafordul Dean felé, olyan gyorsasággal, hogy körvonalai összefolynak a vadász szeme előtt. - Meg akarlak csókolni, tudod, mindig meg akartalak. De ehhez fel kell kelned. Kelj fel! - kiáltja, és Dean a torkánál éles pengét érez,ami átvágja a bőrét, elmetszi a húsát és megöli őt.

Felkapja a fejét egy olcsó fa asztalról, aminek egyszerű megmunkált lapját papírok és kutatási anyagok töltik meg. Samet a laptop előtt kapta el a napok óta tartó fáradtság, és a billentyűzetre dőlve szendereg. Egy motelszobában vannak Oregon közelében, üres sörös üvegek mindenhol, Bobby flaskája oldalára dőlve, gyönyörű vízesésként még mindig önti magából a whiskyt.

Dean pislogva körbenéz, tekintete végigfut a bontatlan ágyneműs francia ágyon, ami pár órával korábban szörnyen zavarta. Tekintete végigsiklik Sam görnyedt hátán, a konyhán, a cetlikkel tele rakodott falon, és dobogó szívvel tapogatja végig zsebeit, míg meg nem találja az Impala kulcsát.

Kimerülten végigsimít az arcán, ujjai alatt serceg a finom borosta, és feláll a székből, megnyújtja zsibbadó, elgémberedett lábait. Az ablakhoz sétál, kinéz a fekete éjszakába, de mielőtt elhúzhatná a függönyt meglát valamit, egy ismerős valakit a tükörben, amint mögötte áll, őt nézi.

Hirtelen pördül meg, keze ösztönösen a fegyveréért kap, de nincs senki akire lőhetne. Lassan visszafordul az üveghez, és Castielt fedezi  fel maga mellett ballonkabátban, amint közelebb hajol hozzá, és ajkait az övére helyezi.

Dean tudja, hogy nincs előtte semmi más, csak a levegő hiába látja Cast, mégis lehunyja a szemét, és kitárja a szívét, hogy elképzelje, amint az angyal valóban megcsókolja, átöleli és magához rántja. Egy helyben áll, karokat érez a csípője körül, és édes, puha ajkakat képzel a sajátjára, majd mikor végre ráveszi magát arra, hogy kinyissa a szemét rájön, hogy nincs előtte senki, és a vak ablak tükröződése is csak önmagát képes mutatni.