Egy különösen átlagosan jó reggel.
Címzett: Gareth
"Gareth!
Nem ez volt az első, hogy melletted ébredtem.."
- Hé, kelj fel! Elkésünk!
Kipattantak a szemeim Tony rekedt hangjára. Kibújtam a takaró alól ami tele volt az ő illatával. Döbbenten néztem rá, majd az óra számlapjára.
- Jézusom, Tony! - megragadtam a csuklóját és elkezdtem húzni a fürdő felé.
- Legalább vegyél fel valamit- motyogta zavartan, és mérget vettem volna rá hogy megint elpirult. Belöktem az ajtót, majd elengedtem a kezét. Elsőként én álltam a zuhany alá.
- Ez hideg!- vacogtam, amint elérte még meleg bőrömet a víz. A szabályozóhoz nyúltam, aztán Tonyra nézte, aki az ajtóban álldogált, csuklóját masszírozva. Szemei megint karikásak, nem aludt jól. Akkoriban egyre gyakoribbá vált ez a jelenség.
Hozzá léptem, összepréseltem a mellkasunkat, és szokás szerint nem hátrált meg.
Derekához kaptam, elkezdtem lefejteni róla a melegítőjét amiben aludni szokott. Somolyogva figyeltem az egyre rózsásabb arcot.
"..persze, nem is az utolsó. Fél éve lakunk együtt, és minden reggel ugyan úgy kezdődik. Mondd, te hogy bírod?"
Megcsókoltam. Gyengéden érintettem az ajkait míg ő a nyakamat karolta át. Hátam mögött zubogott a vízsugár, gőzzé vált ahogy a csempéhez ért. Lassan megtelt a kis fürdő fojtó párával, Tony teste felhevült.
Hangtalanul siklott le róla a nadrágja, ő pedig kilépett belőle, és hagyta hogy a zuhany alá édesgessem.
- Ez meg forró- panaszkodott eltávolodva tőlem meg a víztől.
Pár csepp érte a karját és a nyakát, de ott kivörösödött a bőre, szép piros pontokat festett rá.
Odahajoltam hozzá, feje mellett támasztottam meg a kezem. A falhoz szorítottam és belenéztem a nagyra tágult fekete szemébe.
Szája helyett a nyakához kaptam és lenyaltam a kihűlt vizet róla. Végigfuttattam a nyelvem az ütőerén, elidőztem ott.
- Ne már- morogta teljesen tehetetlenül, mintha a fejembe látott volna - meg fog látszani.
Tovább folytattam az utam, most a karját, a vállát nyaldostam. Kezem a fenekére csúszott - El fogunk késni - imádni való a hangja mikor a karjaim közt van.
Nagyon jól tudta, hogy minden reggel elkésünk.
"Ha felkelek mindig nézlek téged, és azon gondolkodom, hogy elmondom neked. Ezzel az egyszerűen bonyolult dologgal kezdődik minden napom már fél éve. Ma elmondom hogy szeretlek!"
Egyre lejjebb és lejjebb haladtam a testén, bőrének sós íze volt. A csípőjénél járhattam mikor megfogta a hajam. Belemarkolt a tincsekbe, én pedig felnéztem rá.
- Azt mondtam elkésünk, nem hallasz?- idegesen nyögte a szavakat,de én csak mosolyogtam rajta. Korán mindig harapós.
- De, igazad van- felálltam, és állítottam a víz hőfokán hogy kellemes legyen. Számos helyen lett ettől piros a bőröm, de nem bántam. Kinyújtottam felé a kezem - Gyere!
Teljesen átlagos reggel volt.
Egyszerre jöttünk ki a zuhany alól, és nem fértünk el.
Elkezdtem dörzsölni a haját míg ő a mellkasával volt elfoglalva.
- Mit csinálsz?- kérdezte, aztán ügyetlenkedve felém fordult.
"Mert, tudod nekem nem olyan egyszerű. Úgy tanultam, hogy a fontos dolgok és szavak tönkretehetik, vagy megváltoztathatják valaki életét. Te vagy az utolsó akinek fájdalmat akarok okozni ebben a világban. Rettegek a gondolattól, hogy ekkora terhet kell cipelnem. Csodálatos, hogy te ilyen bátor vagy."
- Gyorsabban végzünk, ha segítek- rámosolyogtam, mert olyan értetlen volt. Megállt a kezében a törölköző, tétovázott, aztán felém emelte.
- Igazad van- mondta a földet bámulva, és nekiállt megtörölni a vállam. Megdöbbentem rajta, majd felnevettem.
Arra gondoltam, hogy idővel talán felenged. Vagy tényleg ilyen félénk volna? Olyan nehéz róla dönteni!
"Ezért úgy határoztam megírom neked, hogy mit érzek:
Félek a szemedbe nézni, félek hozzád érni, és félek minden pillanatban amikor nem vagy velem. Mi lesz ha egyszer eltörsz a karjaimban?"
- Jaj már!- kiáltott fel, majd felöltözve berontott a szobámba. Nadrágja gyűrött volt, az ingét csak félig tűrte be, és csíkos nyakkendője a nyakában lógott méretes csomóval az iskola címerénél. Magyarázat nélkül az asztalomhoz ugrott, látszólag válogatás nélkül dobálta le róla a dolgokat-Itt kell lennie valahol!
- Mit keresel?- kérdeztem kissé még mindig döbbenten.
- A matek könyvem! Nincs meg! Az az első órám!- lehajtotta a fejét, teljesen letört. Kihúztam az egyik fiókot és oda dobtam neki a sajátomat.
- Vidd ezt!
- De neked is ez az első órád!- tiltakozott és a kezembe nyomta a könyvet. Az arca kipirult, valami nagyon érdekes dolog lehetett az ingemen, mert szilárdan, megdönthetetlenül azt bámulta.
- A fontosabb részekről már úgy is lemaradtam- vállat vontam és rávigyorogtam. Közelebb léptem hozzá, majd kioldottam a csomót a nyakkendőjéről. Nekiláttam hogy normálisan megkössem.
- Fogd be- mérgesen szólt rám, de azért hagyta hogy befejezzem amit elkezdtem. Mellkasához szorította a tankönyvet, mert rájött eszem ágában sincs elvinni ma azt iskolába.
"Igazán nem bánom a kockázatot,mert mikor hozzám érsz meglódul a szívem, és úgy érzem érdemes volt megszületnem."
Magamra kaptam a kabátom, míg ő a sálját tekerte a nyakába. Kinyitottam az ajtót, vállunkat táskák súlya húzta a föld felé.
Csendben caplattunk le a lépcsőkön. Az időjárás pokoli volt, esett a hó és fagyott. Mielőtt kiléptem volna a pokolnak látszó világba körülnéztem, nincs-e valaki a folyosón rajtunk kívül, aztán magamhoz húztam hogy ismét megcsókoljam.
- Legyen szép napod!- suttogtam a szájába, míg ő fülig elpirulva kisétált az ajtón.
- Neked is- suttogta vissza, de azt talán csak én képzeltem.
Ellenkező irányba, egymásnak háttal indultunk el. Mielőtt elfordultam volna a buszmegálló felé magamon éreztem a pillantását, ami égetett, pont mint korábban a forró víz.
Nem tudtam levakarni a vigyort az arcomról, mert mióta együtt vagyunk én imádom a reggelt.
Képes volt megszerettetni velem.
Nem néztem vissza rá, nem voltam biztos benne hogy hagynám csak úgy elmenni.
"És Gareth! Tartozom egy másik vallomással is. Igazából mindig miattam késed le az első órádat, mert mikor tétlenül bámullak téged, a korai órák csak úgy rohannak, észrevétlenül repülnek el mellettünk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése