Feladó: Címzett:
Anthony Gareth
"Gareth!
Utálom a nyarat, meg hogy nincs légkondink. Megpusztulok!"
-Meleg van!-hallottam meg a hangját valahonnan a konyha felől. A gondolat, hogy Tony mit kereshet a konyhában elég erős volt ahhoz, hogy megmozgasson. Feltápászkodtam a földről, az egyetlen helyről a lakásban amit 30 fok alattinak véltem, és kisomfordáltam hozzá.
Felnevettem amikor megláttam állni a nyitott hűtő előtt, szájából kidugott nyelvvel, és átszellemült arckifejezéssel.
Karjában megfeszültek az izmok, de semmi más jelét nem engedte láttatni jelenlétemnek.
Mögé léptem, és átkaroltam meztelen derekát, arcomat a nyakába temettem.
-Ne már, meleg vagy!-visította. Előrébb lépett, de én követtem, nem engedtem szabadulni.
Eljutott hozzám a hűtő gyöngyödző hűvössége.
Libabőrös lettem ettől a hirtelen hőmérséklet változástól.
-Csak most jössz rá?-kérdeztem vissza cinikusan, szándékosan félreértve a kijelentést.
-Hülye-kezei a karomra siklottak. Belecsókoltam a fülébe, mire elpirult, ahogy mindig.
"De ha jobban belegondolok, mégsem zavar annyira. Volna egy kérdésem, szeretném ha válaszolnál rá. Ugye megteszed?"
-Lám-lám, ki jött zavarba?-vigyorogtam a nyakát harapdálva.
-Én nem..-morogta, aztán megpróbált megszabadulni tőlem, kevés sikerrel-Csak a melegtől van!
Megint felnevettem, és még én is mélynek éreztem a hangom. Teljesen más, mint az ő bársony könnyedsége, ami simogatja az egész bőrömet mikor megszólal. Tony mit érezhet mikor nevetek?
"Mondd meg! Követelem, hogy áruld el!"
-Ebből már nem jössz ki jól-elengedtem, de túl hirtelen tettem és elesett, neki a hűtő kemény ajtajának. Rögtön utána kaptam.
A szívem megrepedt ahogy ránéztem, és, noha egy pillanatig láttam csak a földön fájdalmas arccal meg tehetetlenül, az volt életem legszörnyűbb élménye.-Jól vagy?
-Persze-válaszolta aggódó kérdésemre, fejét simogatva.
Persze. Mit jelenthet ez a szó? Fáj valamije? nagyon megsérült? Szédül, hányingere van, vagy csillagokat lát? Vérzik valahol, vagy csak egy karcolás, esetleg rosszabb? Haldoklik, csak nem mondja meg, hogy ne érezzem magam rosszul? Mit jelent a persze?
-Mi van már?-ideges hangja rántott vissza hozzá. Felette térdeltem eltátott szájjal, és minden bizonnyal bamba kifejezéssel-Úgy csinálsz mint egy hülye!
-Megsérültél?-alig találtam a szavakat. Az álla alá nyúltam, és megemeltem az arcát, hogy a szemébe nézzek. Őszinte, érthető választ vártam.
-Nem vészes.
Nem vészes, vagyis nem vérzik, vagy nem vészes, vagyis már nem lehet segíteni rajta?-Hagyd már abba!
-Mit?-néztem rá megütközve.
-Hát hogy mindenféle ostoba elméleteket gyártasz!-nem nézett rám, a padlónak beszélt, ahogy szokott.-mondtam, hogy jól vagyok. Csak elestem.
-Rendben-mosolyra görbítettem az ajkaimat. Lehet, hogy egy kicsit túlreagáltam, de nem tudom, mi üthetett belém. Nagyon megijedtem.
-Azt hiszem, itt lesz egy púpom-mondta elgondolkodva. Megragadtam a kezét és a hasára fordítottam, nem törődve panaszos nyöszörgésével.
Ráültem a hátára és megvizsgáltam a fejét. Sajnos nem sokat láttam szép mézszínű hajától.
-Mit művelsz?-kiabálta, amilyen hangosan csak tudta előnytelen testhelyzete miatt. Össze vissza ficánkolt alattam, erősen hasonlított egy partra vetett halhoz. Nem törődtem vele, tovább kerestem a fantom sérülést-Szállj már le rólam!
-Ne aggódj-suttogtam a fülébe, mire megdermedt, remegés futott végig a testén. Puszit leheltem a tincsei közé-Ettől jobb lesz.
-Mi van már?-morogta halkan, egyre jobban és egyre mélyebben elpirulva.
"Miért van az, hogy az érintésed másfajta meleg, mint a nyár? Miért van, hogy a testem lángol a hőtől, de a te karod és a bőröd kedves meleg, nem engem simogat, hanem a szívem?
Gareth, áruld el nekem!
Mivel érdemeltem ezt ki?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése