Hé, Isten, ha ott vagy! Tudod, itt én, Dean Winchester

Destiel 
*rászoktam a késő esti frissekre*
Dean egy éjszaka úgy dönt, hogy félreteszi kifogásait, mert nem maradt jobb ötlete. Isten az egyetlen, aki képes visszahozni Castielt
- ez a kis novella kedvenc angyalunk valamelyik halála után játszódik. Talán van ilyen a sorozatban, talán nincs.-

OOC előfordulhat, azt hiszem Dean nem lett az igazi 


-Hé, te! Te odafent, ott vagy? Én vagyok, Dean Winchester.

Deannek eljött a pillanat az életében, mikor totálisan idiótán érezte magát. Térdelt az ágya mellett, mint egy hatéves gyerek és imádkozott, valakihez akinek a létezését sem tudta.
Szánalmasnak tűnt, és majdnem felállt, hagyta az egészet a fenébe. Isten hogyan hozhatná vissza?

- Ha hallasz adhatnál egy jelet, mit szólsz? Mondjuk lökj le egy vázát, vagy párásítsd be az üveget. De a kocsimat hagyd békén, oké?

Pislogott párat bele a sötét hotelszobába, hallgatta Sam szaggatott lélegzetvételeit. Odakint felrikoltott egy macska és majdnem elhitte, egy pillanatig megjelent előtte, hogy figyel, hogy kérhet, hogy visszaszerezheti amit elvesztett.
Felvonyított egy kutya, mély hangja volt, biztos testes példány. Előle menekült minden.
 Úgy tűnik nincs remény.

-Jó, jó, legyen. Hagyjuk. Én csak..tudod miért vagyok itt. Ő miatta. Emlékszel még rá?

Összekulcsolta a kezeit, ujjai biztos elfehéredtek, vagy feketébe torkollottak, talán hamuvá váltak, a semmi felé. Néha sikerült elmosolyodnia, ahogy eszébe jutott néhány közös pilanat, ősi idő a szívébe vésve. Pokolian fáj, pedig Dena már járt a pokolban.
Véletlenül az is megfordult a fejében, hogy ezzel is kínozhatott volna.
Szerelemmel. Milyen mocskos.

-A ballon kabátos seggfej angyalod, a fiad, aki elárult. Castiel. Cas. Add vissza, kell nekem.

Dean érezte, hogy összeroskad a lelke, ketté törik alatta a föld, és nevet rajta a hasadék, mert nem nyeli el, hanem hagyja szenvedni. Nem felejthet, nem tehet csodát. Semmire sem képes.

- Én..Kell nekem, érted? Kell. Sokkal jobban, mint az életem. Tudod ez nem volt szép. Leküldted őt hozzám, hogy elvedd? Milyen Isten vagy te?

Megnyalta az ajkait, későn, túl későn. Későn kellett volna elmondania. Castiel szemei a sötétben, Castiel szemei a máglyán.
Nem változtak, mert rá nézett mindvégig. Hogy élhetne azzal a pillantással együtt? Az emlék túl kevés belőle, egyszerűen nem lesz elég.

- A te  dolgod, persze. Szóval ilyen Istennek lenni? Szemétkedsz másokkal? Mindenkivel? Menj a francba!

Megköszörülte a torkát. Keserű volt és indulatos, bármit megtett volna. A keresztútra is elmenne, ha tudná, hogy segít.

- Csak Cast. Azt az idiótát, akinek fogalmam sincs semmiről a földön, fogalma sincs az emberekről. Azt a bolondot, aki megcsókolt, mert nem tudta mit jelent ez, őt akarom. A lelkem? Nem sokat ér, vidd el, ha akarod.

Lassú könnycsepp gördült le az arcán, hangja elcsuklott, megremegett. Kirázta a hideg, vállain izzani kezdett az angyal lenyomata, az egyetlen dolog amit maga után hagyott. Dean megnyugszik ha erre néz, megnyugszik, mert volt.
Ami volt, azt még meg lehet menteni.
Kétségbeesetten szerette volna ezt hinni

- Isten, ha tényleg odafent vagy -Dean felnézett a penészfoltos kopott plafonra, ami dohszagot árasztott és az eget látta csodálatosan üresen, háborítatlanul az ő Casével - , rugdosd vissza hozzám Castielt, tépd le a szárnyát, vagy tagadd ki, nem érdekel.  Ha megteszed én segítek neked bármiben. Akármiben. Add nekem vissza Őt, és ígérem, hogy a következő halálomig békén hagylak. Ámen.