Muzsikus

Gabriel elcsalja Samet egy kis időre, egy különleges világba amit csak maguknak készített. Kiderül, hogy képes egy ember megölni egy arkangyalt.

Sam és Gabriel, tehát Sabriel
*a világ legjobb arkangyalának emlékére* 
RIP Gabriel :(

Sam a hasára fordul, felgyűri maga alatt a paplant és még mélyebbre süllyed a kemény párnában, hogy elfusson a fény elől, ami alkalmatlankodva betör a szobába. Mély levegőt vesz, fülel a csendbe, mert egyszerre furcsállja a nyugodtságot. Dean nincs még ébren?

-Sam, Sam, Sam- suttogja a nevét egy férfi mély hangja, álmosságtól teljesen. Felkapja a fejét, nagyra tágult pupillái ijedten ugranak össze a világosságtól, hiába hunyorít nem lát semmit.- Shhh, Sam, shhh- mondja a valaki, aki betört hozzájuk. Az idegen elkapja a kezét, ami a tartalék pisztolya felé nyúlna, meg a másikat, ami a késéért. Felfeszíti a csuklóit, olyan könnyedséggel, hogy biztos nem ember. Ráül a csípőjére, Sam takarója valahogy eltűnik, a ruháival együtt. - Nyugodj már meg, különben el kell törnöm a karod. Az rontana a romantikán, nem gondolod?

-Ki a franc..-nyögi megfeszítve minden izmát, hogy megküzdjön a szabadságáért. Végre lát, de csak masszákat és körvonalakat. Talán ez is a férfi miatt van, ő csinált vele valamit.

A férfi, aki most csókkal folytja belé a szót. Sam egyszerűen ráharap az ajkaira, kiserkenti a vérét. Ez jó, van vére. Ha vérzik akkor meg is tud halni.

-A francba Sam!- kiált fel és hátrébb hajol tőle, de a hangja inkább szórakozottságot árul el, sebesült szájával sokkal inkább mosolyog, mint bosszankodik. Csípőjét lejjebb tolja, farmerja durva anyaga végigsimít Sam combján. Egyáltalán nem rossz érzés.- Szóval keményen szereted? Nem gond, rám eddig még senki nem panaszkodott.

Egy egészen apró, halk reccsenést hall, mielőtt elönti a fájdalom. Az idegen eltörte a csuklóját, amennyire még érzi, szilánkosra.

-A kurva anyád-préseli ki a szavakat zárt fogai közül. Fel akar kiáltani, üvölteni, de aggódik, hogy Dean valahol arra fele van és meghallja. Utálja azt pillantást, amivel a bátyja óvja, mert olyan gyenge lesz tőle.

-Ejnye Sam-nevetgél a férfi és megint megközelíti az arcát, de tanult a hibájából, most csak a füléhez hajol, miközben lassan forrasztja eggyé a csont romjait.- Ez gy kicsit sok volt, nem gondolod? Még tőled is..

Sam elhajolna, de már nem tud, teljesen elveszett. Felismerte az idegent

-Mi a rohadt életet csinálsz, Gabriel?

-Unatkoztam- vakkantja neki az angyal, és végignyal az ütőerén, megharapja vékony bőrét, mintha a húsára szomjazna. Sam felnyög, megfeszíti a gerincét. Mennyivel jobb ez így, hogy tudja, kivel van dolga. És igaza volt, eben a lényben tényleg nincsen semmi emberi.

-Gabriel, ez melyik világod?-suttogja félénken, csuklója már rég rendbe jött, elfelejtette, hogy valaha baj volt vele. Fogva tartója elengedi, hogy végigsimíthasson a csípőjén, a combján, amíg Sam teljesen belesimul ebbe a földön túli érintésbe. Lehetetlen túlélni egy angyalt.

-Ez, Sam- Gabriel megtámaszkodik a feje mellett, belenéz a szemébe és mosolyog. Száján egy csúnya seb, amit ő okozott. Pillantása megakad rajta, elismétli korábbi szavait. Akkor nem értette, hogy gondolta, hogy a sérülést amit ő okoz nem tudja meggyógyítani, mert szereti. Ez egy angyal legnagyobb titka. Ha szeret, fegyvert hoz akaratlanul a földre, melynek egyetlen mozdulata képes végezni vele. Sam képes rá, képes egy egyszerű pengével megölni egy több ezer éves arkangyalt, csak azért, mert szereti.- Ez a világ, amit magunknak csináltam. Csak kettőnknek. Értékeld a diszkrécióm, nehéz volt téged elcsalni Deantől.

-De sikerült?

-Egy ideig.

Gabriel megint megcsókolja, róla is eltűnnek a ruhák. Sam szárnyak árnyékát látja, tollakat hall, amik szelet csapnak körülötte. Gabriel arkangyal készen áll a halálra, ha az tőle, az ő kezéből fakad, de Sam lelke dalol, egy szimfóniát játszik, úgy érzi egész életében már.

Hogy engedhetné el a karmestert?