Sleeping Beauty

Destiel
Castiel nem alszik és ez felettébb zavarja Deant. Elhatározza, hogy segít neki, de Jimmy teste furcsa jeleket produkál a közelében.

Spoilerveszély lehet! A 4.évad fele! Aki még nem ismeri Annát, esetleg 


-Castiel, az ég megáldjon, ne csináld ezt!
-Mit?
-Ezt!

Dean felült az ágyon és fáradtan a sarokban tétlenül álldogáló csendes angyalra nézett. Arcából, szokásos öltöny-ing-ballonkabát szereléséből csak foltokat látott, nem tudta, hogy ez most az árnyékok miatt, vagy az álmosságtól van.
Sam kellemesen egyenletes szuszogása megnyugtatta őt, hogy senki mást nem zavar a harmadik férfi értelmetlen jelenléte.

-Ott állsz egy helyben, mint egy szobor! -panaszkodott emelt hangon. Belenézett abba a tengerkék, csillogó szempárba ami biztos volt a semmiben és folytatta- Ne már, haver. Így nem tudok aludni.

Castiel nem tett semmit. Arcán a szokásos kifejezés ült, mikor megpróbált érteni valamit amit Dean neki mondott, és ebből tudni lehetett, hogy évezredek múlva se jön rá a vadász szándékaira.

-Tudod mit? -nevetett fel halkan az angyalon -Aludjál te is. Fekszel, vízszintes, fáradtság. Érted.

Castiel nem értette.

-Oké, pihenj -sóhajtott fel meggyötörten, arcát a kezébe temetve. Hosszú-hosszú nap volt ez a mai és már tényleg nem látta a végét.- Jimmy teste biztos örülne neki. Láttad volna azt, amikor kikaptak belőle! Úgy zabálta  hamburgert, mintha egy éve nem  evett volna. Vagyis, valószínűleg egy éve nem evett, de mindegy.
-Dean
-Igen, Cas?
-Segít neked aludni, ha lefekszem?
-Igen Cas.

Az angyal előzetes bejelentés nélkül, természetesen az emberi szokások ismerésének teljes hiányában magabiztosan nekivágott a sötétnek. Leült Dean ágyára, aztán hátra dőlt  eléggé szűkössé váltva a személyes kényelmet.
Feje Dean csípőjénél volt, talpai szilárdan a padlón. A vadász megrázta a fejét, újból sóhajtott. Átgondolta a dolgot, és felötlött benne a megadás fogalma.
Soha.

-Cas
-Mi az?
-Rendesen feküdj.
-Melléd?
-Nem, bújj oda Samhez.- ahogy ezt kimondta rögtön megbánta, az angyal ugyanis elindult Sam ágya felé, ugyanolyan nyugodtan, ugyanolyan közönyösen. Elrugaszkodott és sikerült elkapnia a csuklóját. Az olcsó motelszoba szörnyű ágya fülsértően megnyikordult alatta. -Cas, csak vicceltem.
-Oh -válaszolta szűkszavúan és szánni valóan zavarodott képet vágott, ahogy Deanre nézett -Akkor mégsem zavarlak?
-Cas -kezdte Dean, de nem tudta befejezni, egyszerűen nem talált semmilyen kifejező szót. Elnyomott egy ásítást és megrántotta Castielt, aki az ölébe esett. Felszisszent az apró fájdalom miatt, amit a lábában érzett. -Csak feküdj le, oké?

Castiel és Dean még tíz percig azon voltak, hogy feladják. Megpróbáltak elhelyezkedni az ágyon, valahogy kényelmesen és valahogy megfelelően, de sehogysem jött össze. Egyszemélyes és makacs darab volt, nem lehetett rajta két ember.

A vadász megunta a dolgot, meg a sok recsegést amit a mozgolódással okoztak. Az oldalára fordult, arca Castiel felé, aki rendesen feküdt, egyenesen, mintha karót nyelt volna és bámulta a plafont.
-Cas, komolyan?
Az angyal ránézett, összevont szemöldökkel. Dan megköszörülte a torkát.
-Figyelj, csukd be a szemed. Jó. Most nyisd ki. Csukd. Nyisd. Csukd. Nyisd.
-Dean, mit csinálsz?
-Pislogni tanítalak, Cas mert nem tudsz. Csukd. Nyisd. Na, csukd be. -Castiel becsukta a szemét, de még mindig túl merev volt emberhez, viszont a kellemes meleg, amit árasztott pótolta a takarót amire ráfeküdtek- Rendben. Így alszunk mi. Csukott szemmel. Jó éjt, Cas.
Néhány csendben eltöltött perccel később, Dean kénytelen volt feladni reményeit.
-Cas.
-Igen, Dean?
-Érzem, hogy nem alszol.
-Sajnálom Dean, de nem tudok aludni. Furcsán érzem magam.
-Kérlek mondd, hogy álmos vagy.
-Lehet.- suttogta halkan, zavartan.- Jimmy szíve nagyon erősen ver, és melege van. Ilyen, mikor álmos vagy?
-Nem, nem hiszem -Dean felkönyökölt, szemeit súlyos álom iránti vágy húzta le, de aggódott. Hirtelen átfutott az agyán, hogy egy porhüvely talán beteg is lehet. Fogalma sem volt arról ilyen helyzetben mit kell tenni. Castielre nézett, ő pedig vissza rá, kék szemében némi félelem és kíváncsiság csillant. -Szóval a szíved ,meg meleged van? Lázas vagy?

Castiel vállat vont amivel eltalálta Dean bordáit. A vadász felemelte a kezét fájdalmas grimaszt vágva és a homlokára tette. Az angyal az ujjait nézte, aztán hirtelen rácsapott Dean kezére és felült.

-Aú, Cas, ez fájt. Mi a franc van veled?
-Most rosszabb! -fakadt ki magas hangon és az arcához kapva pillantott Deanre- Meleg, az arcom meleg! Dean, mondd meg! Meg fogok halni?

Dean felnevetett, de nevetése vontatott  és kimerült volt. Felült az ágyon Castiel mellé, aztán felállt. Az angyal kétségbeesett pillantásával kísérve lépett a székhez és felvette halkan csörgő kabátját, zsebében a kulcsokkal.
-Gyerünk Cas!
-Tessék? Hova megyünk?
-El.
-Hova?
-A francba is, el! Gyere már! Túl hangosak lennénk Samhez.

Castiel nem mozdult a helyéről, ahova Dean nem rég lekönyörögte. A vadász odalépett hozzá és felhúzta magához. Egész közelről nézett rá, elégedetten tapasztalta, hogy nem lép hátrébb, nem tiltakozik ellene, sőt, itt-az-angyal-hol-az-angyalt sem játszik. A szájához hajolt, szinte érezte Castiel kétségbeesését, mikor visszahúzódott.

Megfogta a csuklóját és elkezdte húzni kifelé az ajtón.
-Te leszel a második angyal a kocsimban.
-A második?
-Semmi gond, Cas. Téged nem engedlek ki onnan.