Dalarick!
*nagyonnemmegyezabevezetődolog*
Damon lusta mosolyt villant, és a falnak dől. Szájához emeli a poharat, beleszagol, teszteli az ital minőségét.Tudja, hogy idő előtt szüreteltek, meg hogy a szőlőt nem érte elég napsütés, és valaki, egy egész biztos fitt és finom valaki, megvágta az ujját miközben hordóba zárta a drága nedűt.
Alarick felvonja a szemöldökét. Ő egyszerűen csak iszik a félédes vörösborból, amit ki tudja megint milyen jelentéktelen alkalomra nyitottak ki.
Végignéz Damon-ön, azon a nagyon szexi és nagyon félmeztelen vámpíron, akinek a szőnyegén ül. Ha nem ismerné, már ha lehet őt teljesen ismerni, azt mondaná rá sznob.
Az ablakra pillant, de onnan csak sápadt, sárga tűz fényében ázó tükörképe néz vele farkasszemet, se csillag, se ég.
Tekintete furcsa, elveszett, de olyan erős.
Damon mindig egy öngyilkoshoz hasonlítja, aki bármikor leugrana a híd keskeny pilléréről.
Damon hasonlatai gyakorta ijesztőek és cseppet sem megnyugtatóak.
Visszasandít rá, mert olyan merev és szoborszerű. Lehet, hogy a kandallóban ropogó negédes tűz teszi, de látja őt terepszínű ruhában és fegyverrel, régi háborús darabbal.
Szinte hallja is a megkeseredett csata zaját, az elgördülő puskák élesen kiábrándító sikolyát.
Damon kihasználja Alarick képzelgését, kísértetként mozdul, apró macska hangtalan lépteivel hozzá oson. Leguggol elé és vár, addig nem csinál semmit, amíg meg nem kapja a vámpírvadész férfi minden figyelmét.
Alalrickon a sor, hogy mosolyogni látsszon. Előre sejtve a következményeket leteszi a bort messze tőlük, nyújtózik is érte, hogy véletlenül se borítsák fel.
Damon szörnyen akaratos. Olyan mint egy gyerek, egy felelőtlen és hanyag gyerek aki önző irigységgel vigyáz arra, ami az övé.
Alarick a golyózápor helyett szövet reccsenését hallja, aztán már nem érez mást csak Damon ajkait és Damon ujjait a testén.
Kis világuk, ahol mindketten maguk lehetnek, megtelik hangokkal, érzésekkel. Áttörhetetlen burkot vonnak a valóság ellen, mert mindketten tudják, hogy nem tart örökké.
Damon elfordul, fekete öltönye magába szívta a nap tűző melegét. Nem figyel arra merre megy. Rálép néhány békésen szunnyadó friss, ősrégi sírra, szellemüket felkeltve rohannak végig, amilyen gyorsan csak lehet.
El innen, el messze.
Sehova.
Sosem fogja teljesen felfogni, hogy Alarick meghalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése