Miért kel fel a nap?

-életem második legbénább címe-
Oz valahogy felmászott egy fára, és Break "véletlenül" arra jár.
Együtt kezdik meg a napot egy nyalókával, Emilyvel és néhány kérdéssel
*gyakorolgyakorolgyakorol*

Miért kel fel a nap?

-Oz, mit keresel itt ilyen korán?

-Break!-Oz meglepődik és majdnem leesik a faágról amin ül. Félhomály van, a csillagok sápadtak. Break a szemét dörzsöli mert már csak pár perc van pirkadatig ,és fáradt meg bosszús, hogy fel kellett kelnie. Elmosolyodik, mind a harminckét fogának tündöklésével borítja be a gyermeket. 

Oz elfordul, visszatekint az égboltra. Miért van fent?

-Nem tudtam aludni-hazudja és ő is mosolyog, de mikor ezt Break meglátja, lefagy az arcáról minden jókedv. Oz aranyfonal, keze-kusza haja széltében, hosszában áll, de látszik rajta hogy nincs elfeküdve.

Egész éjjel itt várhatott talán. 

Sóhajt, és arrébb rúg egy követ amit az útjában állónak ítélt. Elővesz egy nyalókát a zsebéből, tarkabarka szép színűt amikből csak árnyékok látszanak.

Felugrik a fiú mellé egyszerű, könnyed mozdulattal. Felnevet, mert elképzeli hogy Oz mennyit küzdhetett hogy felkerüljön a magas tölgyfa ágra.

-Tessék-gondatlan gyermek, egyszerű, de nem lehet kiigazodni rajta. Apró ujjaival elveszi tőle az édességet és megroppantja a fogaival, messzi szemekkel rágcsálja a letört cukrot.

Megbomlik az ég, egyre jobban és jobban. Oz felveszi a színeit, szép aranyat meg gyönyörű feketét.

Annyira könnyű! Break a kezére támaszkodik és ő is szerez egy cukrot magának kifogyhatatlan készletéből. 

Emily a vállán ül és nem tesz semmit, ő meg elveszett Ozban.

Könnyű, könnyed, mint egy rózsaszál, és lehetetlen, mint a Minotaurusz labirintusa.

Break felemeli a kezét és elkap pár puha tincset amit a hirtelen támadt szél emelt el, mintha el akarná lopni.

Ariadné fonalát talán pont Oz szépséges hajából fonták.

-Break?-a hangja is bizonytalan, vékony, mint egy cérna, és erős, mint az acél. Kíváncsian pillant rá, szeme alatt sötét karikákat vet az árnyék.

-Mi a baj, Oz?

-Semmi-boldog, boldognak tűnik, de Break tudja ha ezt elhinné, ő volna a világ bolondja. Sárga köves aranyút pedig nem létezik, ami hozzá vezet.

-Lehetetlen kölyök-bólogat rosszallóan,aztán csend lesz mert felkel a nap.

Hiszen az éjszaka mindig sötét, mindig ott van. Mi értelme?

-Oz!

-Hm?

-Thészeusz féltékeny lehet rám.

Break közel hajol hozzá miközben mosolyog. Alig vannak centikre egymástól, Oz dermedt, ziláló, és mintha izgatott lenne.

Arca árnyék, karja árnyék, és szíve is az. Break szája szélesebbre húzódik, mert ő az egy szemével átlát ezeken az árnyékokon. Elnyitja ajkait és lenyalja Oz arcáról a széttörött cukorka apró morzsáit, amiket ő magyaráz oda.

Oz bőre édes, érett és a nap melegét hordozza. Visszadől magyarázat nélkül hagyva a gyereket. 

Felkelt sugarak őket simogatják, de Break nem érez mást csak hűvös ujjakat. Az ő világának napja érintése perzselő, egész lénye megközelíthetetlen, pedig olyan egyszerű.

Azért ha egyszer rájössz, elárulod nekem, ugye?